Önbecsülésünket szüleink, környezetünk megalapozhatja gyermekkorunkban. Ám ez legtöbbünknél vagy elmarad, vagy csak részben fejlődik ki. Így nem saját céltudatos, magabiztos döntéseink szerint alakul egzisztenciális, párkapcsolati életünk. Olyan élethelyzetekbe sodortatjuk magunkat, amelyek a legalkalmasabbak arra, hogy felfedezzük erősségeinket, kibontakoztassuk bennünk rejlő képességeinket. Ezek a nem tudatosan választott szituációk többnyire nem könnyűek, mondhatni sok esetben elviselhetetlen nehézségekkel járnak. Az elénk gördülő problémák, a párkapcsolati fájdalmak leminimalizálják vágyink kiteljesedését. Elhisszük, hogy ennél több, jobb nem jár nekünk. Így belső igényeinket némaságra ítéljük. Beleszokunk és hosszú időre (vagy akár egész életre) kalitkába zárjuk magunkat. Csak azért, mert nem látunk kiutat. Még nehezebb élethelyzetbe kerülvén, ami már-már súrolja az elviselhetetlenséget, rádöbbenhetünk, hogy ennél többre vagyunk hivatottak, többet érdemlünk és többet kívánunk tenni az életben. Minél nagyobb nyomás alatt élünk, miközben óriási bennünk a meg nem valósult vágy és elképzelés, annál biztosabb a siker, hogy önbecsülésünket végérvényesen megtaláljuk. Önbecsüléssel pedig kitárulkozik a világ, szabadan cselekszünk, félelem nélkül.

Szeretettel

Anikó